Juhász Gyula (+elemzés)
Juhász Gyula
-költő,újságíró
-Szegeden született 1883-ban
-mecénás->pártfogó
-az első generációhoz tartozó Nyugatos
-színházi statiszta-> tömegjelenetekben szerepelt
-1902-től Budapesten tanult magyar-latin szakon bölcsészhallgató volt
-költőtársai a legnevezetesebb irodalmi díjjal "ajándékozták" meg azaz a Baumgarten-díjjal
-1914->első öngyilkossági kísérlet
-1937-ben többszöri kísérlet után önkezével vetett véget életének
-múzsája:Sárvári Anna színésznő-> rajongó,beteljesületlen szerelem
-Anna nem kölcsönzi a költő érzelmeit
-Sárvári Anna volt az első és egyetlen szerelme az életében
Juhász Gyula: Magyar táj, magyar ecsettel
Kis sömlyék szélin tehenek legelnek,
Fakó sárgák a lompos alkonyatban,
A szürke fűzfák egyre komorabban
Guggolnak a bús víz holt ága mellett.
Távolba néznek és a puszta távol
Egy gramofon zenéjét hozza nékik,
Rikácsolón, rekedten iderémlik,
A pocsétában egy vén kácsa gázol.
Az alkonyat, a merengő festő fest:
Violára a lemenő felhőket
S a szürke fákra vérző aranyat ken,
Majd minden színét a Tiszának adja,
Ragyog, ragyog a búbánat iszapja.
(Magyar táj: így lát mélán egy magyar szem.)
-műneme:líra
(A lírai művekben egy ember (legtöbbször az alkotó) szólal meg közvetlen formában, leggyakrabban egyes szám első személyben.)
-Alföldi tájat bemutató vers
-az első két szakasz konkrét látvány és hanghatás bemutatása
-hangulata:mélabús,reménytelenség,kilátástalanság
-inpresszionista vers
-a táj nem szép
-metafora->azonosítás
-az összhatás elkeserítő
-szonett: az egyik legkötötteb versforma,a szöveg felépítése pontos logikát követ,14 soros, rímképlete: ababa,ababa,cdc,dcd
-A VERS TÖBB PUSZTA tájrajznál,egy lélekállapotot ábrázol